Spárgatermelés Peruban
Elmúlt a nyár. És mivel nem voltam nyári táborban, tutajtúrán, vitorlázni a földközi tengeren vagy egyebek, a legizgalmasabb élményem talán ez volt – spárgatermelés Peruban. Vagyis annak a megismerése. Egy komoly flash-em volt, amikor ott álltam a perui tengerparti sivatag szélén, bámultam a homokrengeteget és fújta a hajamat a csendes óceáni szél.
Kati, te tulajdonképen mit csinálsz itt – kérdezte valaki. Nem tudom. Soha nem hittem volna, hogy egyszer eljutok pont ide, Trujilloba. Mintha felülröl láttam volna magamt gugli mepsz-en mint egy kis piros pontot – Kati pillanatnyilag itt tartózkodik. A modern technológiának köszönhetöen ez valószinüleg így is volt.
Nem is szeretném részletezni az adatokat (Peru a világ legnagyobb spárgatermelöje és exportálója idöközben) és hogy szerintem egy állatság ez az egész (senki ne akarjon egész évben spárgát enni!), hanem hagyom hogy élvezzétek a vizuális élményt.
u.i.: Valahogy már nem kapok értesítést amikor kommentál valaki, ezért csak most látom, hogy azért követnek egy páran. Szupi.
Hü-ha. Na ezt sem tudtam Peruról és a spárgárol. Te meg közben megjártad NYC-t, és viszazökkentél a Washingtoni (remélhetöleg már nem olvan forro) munkahétköznapokba? Beszéljünk valamikor!! Sokat gondolok rád! PUSZIK. K
.ööööö…… és nem is írsz a floridai naplömanról. Persze, hogy követjük Katikám a naplódat. Én legalább is mindenképpen. És már nagyon hiányoltam az újabb bejegyzést. Különben én sem tudtam, hogy Peru a legnagyobb spárgatermelö. Azt gondoltam volna, hogy Németország. Ja – tulajdonképpen miért is kell egész évben spárgát enni. Nem világos. Pusza
Holott mégiscsak világos az egész évi spárgaevési igény. Ti. Nagyon finom!!!