Túl az óperencián
Gyerekek, pontosan három évvel ezelött voltam utoljára a tengerparton! Ez egy sokkoló tény, ami dokumentálva van itt. Nem tudom közben mi történt. Elhajókáztam Lübeckböl Szent Pétervárra, voltam a Balcsin, stb. De ez mind nem ugyanaz, mint amikor az ember mezítláb fut a fehér homokos strandon, sehol senki, csak a hullámok suhogása, sós levegö és napsütés
Pont ez történt két hete. Isteni volt. Koncentráltan néztem kelet felé, át a nagy tócsán, de nem nagyon volt ott semmi. Csak a nagy nyugi három hét transzkontinentális költözés, hurcolás, ügyintézés és egy új meló ingerelárassztása után. Tiszta zen :
Bonnie hangyászkollegái béreltek egy strandházikót Delaware államban (a helyi adóparadicsom) és a hosszú memorial Day hétvégén odaruccantunk k.b. tizenöten. Amerikaiúl a «strandházikó » ezt jelenti :
Remélem lesz majd még több ilyen és be is számolok róla. Amint láttátok, eddig mérsékelt a kreatív energiám. Nem tudom min múlik, talán többet kéne aludnom. (A kávén nem múlhat, mert az Brüsszelben is szar volt.) Jó éjszakát.
Katikám,
végre írtál ide. Hát igen, ilyen tengerpartot nehezen találni az öreg szárazföldön. Bezzeg odaát!
Pusza