Fehér éjszaka által ihletett versike

Mindig így van ez – a legszebb pillanatokrol nincs kép. Igy történt hétfön este fél tizenegykor a balett után is. Kijöttem a Marinsky szinházból és sütött a nap, délutani fényben ragyogtak az aranykupolák meg a kanálisok. Csak fényképezögép nem volt nálam.

Viszont annyira tetszett ez az egész, hogy ismét a lakásban egy versikére ihletett a fehér éjszakék ezüstös fénye:

Hazajöttem,

szprotnyit ettem,

gondjaimat elfeledtem.

Szép volt, jó volt, söt gyönyörü a balett,

de most jó lesz a paplan alatt.

.

Esténként a panelt járom,

sarkokon a hajnalt várom,

58-as a lakásom,

ott a cuccom egy rakáson.

.

Itt leszek még két hetet,

felejtem a németet.

Hogy mire jó ez kérditek?

Az ember ezt még ertse meg!

Hát csak erre, semmi másra:

alternatív nyaralásra.

.

Advertisement