Fehér éjszaka által ihletett versike
June 2, 2011
Mindig így van ez – a legszebb pillanatokrol nincs kép. Igy történt hétfön este fél tizenegykor a balett után is. Kijöttem a Marinsky szinházból és sütött a nap, délutani fényben ragyogtak az aranykupolák meg a kanálisok. Csak fényképezögép nem volt nálam.
Viszont annyira tetszett ez az egész, hogy ismét a lakásban egy versikére ihletett a fehér éjszakék ezüstös fénye:
Hazajöttem,
szprotnyit ettem,
gondjaimat elfeledtem.
Szép volt, jó volt, söt gyönyörü a balett,
de most jó lesz a paplan alatt.
.
Esténként a panelt járom,
sarkokon a hajnalt várom,
58-as a lakásom,
ott a cuccom egy rakáson.
.
Itt leszek még két hetet,
felejtem a németet.
Hogy mire jó ez kérditek?
Az ember ezt még ertse meg!
Hát csak erre, semmi másra:
alternatív nyaralásra.
.
2 Comments
leave one →
Szia Katikám, nagyon aranyos versike! És milyen jó, hogy magyarul írtad:
Cserébe itt van egy:
Pétervári éjszaka, ha fehér
A látvány mindent megér
Vodka, uborka emléke kísér,
Ha majd az út véget ér
Puszi
Annyira jó!!!!!
🙂
Meg még jobb, hogy itt vagy megint!!!