Skip to content

Mein langer Weg zurück nach Westen

January 10, 2011

Tusnádfürdő – Budapest

Nem tudom hányszor megfogadtam már, hogy túl idős vagyok én a román állami vasút szolgáltatásaihoz. Aztán hagyon magam újból és újból rádumálni. Arra, hogy Erdélyben kutassak meg szilveszterezzek. Meg ezekre: fütés nélküli tizenötórás utakra, szacskós nagycsaládokra, politikiai diszkussziókra a tömött hatosfülkében, eldugult klotyókra, egy lehetetlen menetrendre, ami hajnali kelésre és/vagy éjszakázásra kényszeríti az embert, bárhova megy is, variálásra a határátkelésnél nemzetközi jegy híján, stb. Viszont mesés a táj, sok a palacsinta és a testkontaktus és amúgy is szupi a hangulat.

===

Budapest

A Keletire befutva kezdődik ez az érzés. Nem otthonos, nem is idegen. Inkább olyan enyhén izgi. Mi mindent fogok én megint csinálni itt, mi fog történni, áll e még a ház, elfelejtettem e lezárni a gázt a Ronyvában? A legnagyobb különbség Németország 99 százalékához, hogy itt még van mit felfedezni. És ha csak egy seprüre parkolt autó (!), az is jobb mint a semmi. Most konkrétan a Hősök tere szépsége győzött meg még szürke trutyiban is. Az Oktogonon gesztenyét veszek pár száz forintért egy kormos kezü sráctól, a héjakat dobom az utcára, mert mindenki azt teszi és mert nincs szemetes, és bámulom a kirakatokat az Andrássy úton.

===

Budapest – München

A Railjet bevezetése óta elveszett e vonatszakasz fő sármja, az osztrák bemondó. Maradnak a bécsi utasok. Koncentráltan kihalgatom őket, amig le nem szállnak, annyira jó ez a tájszólás. Amúgy igazából nincs semmi izgi ezen az úton, itt szoktam megenni a feltöltött magyar ropitartalékom első fél kilóját.

===

München

München olyan szép! – … nek tünik ezen az első januári hétvégén. Mintha nyugatra haladva itt látnék utoljára nagystílüséget (aztán már csak Párizsban bukkan fel megint, de Párizs ugye a nyugat Budapestje ; ).  Ez sem volt mindig így, de most csupa szép emlék tölt el a városban sétálva. Gesztenyét veszek itt is, háromszor annyiba kerül, de nem dobom el a héjakat, mert senki sem teszi és nagyon feltünne. Tíz méterenként szemetes. Mért is mentem el innen valaha? Itt a legszebb az ég.

===

München – Freiburg

Der letzte und am wenigsten kommen wollende Teil meiner Reise. Mittlerweile denke ich deutsch, das ist der Preis, den ich zusätzlich zum ICE Ticket zahle, dafür spare ich mir eine Sitzplatzreservierung. Im Ost-West-Gefälle sind die Fahrkarten hier die teuersten, die Bahnhöfe die gepflegtesten, die Schaffner am unbestechlichsten, die Toiletten die saubersten, ein Sitzplatz so gut wie sicher. Trotzdem meckern alle. Ein Gedanke dominiert meine Fahrt: ich entferne mich immer weiter von allem, was ich liebe.

===

Freiburg

Wenigstens riecht es gut in Freiburg, sonst kann ich meiner Ankunft nichts Positives abgewinnen. Mein Alltag beginnt wieder. Das wäre wahrscheinlich nirgendwo besonders aufregend, aber 1913km westlich der Ostkarpaten ist es schmerzlich.

Advertisements
One Comment leave one →
  1. Anyóca permalink
    February 5, 2011 18:04

    Katikám,

    ez óriási! Párizs – nyugat Budapestje! nagyon tetszik!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: