Gofri

Sosem tudtam régebben, miért hívják gofrinak a gofrit. Valahogy olyan természetellenesnek tünt, semmihez nem tudtam viszonyítani, teljesen zavarba hozott – a gofri. Amíg múlt héten megláttam egy imbiszbódén azt a felíratot, hogy “gaufres chaudes”. Ha! Szóval nem csak a plafont vettük át a franciából, hanem a gofrit is. Ilyen szempontból akkor mindig is igazam volt, hogy ugyanúgy lehetne wafli-nak is nevezni a gofrit.

Lényeg az, hogy baromi finom a gofri itten és 1,50-be kerül egy elfogadható példány. Ami azt jelenti, hogy friss, forró és ropogós, nincs bekenve semmi felesleges cuccal, mint pl. csokiszósz és nincs rátéve semmi felesleges adalék, mint pl. eperfagyi. Maga a tészta nem is nagyon édes, de a gofrisütöt bekenik cukorral, ami a sütöfolyamat alatt karamelizálódik, hmmmm. Szóval értenek a belgák az egyszerü, de zseniális dolgokhoz: gofri, sült krumpli, sör. Szimpi.

Én és a gofri. Kép: Jürgen.

Advertisement