Gofri
Sosem tudtam régebben, miért hívják gofrinak a gofrit. Valahogy olyan természetellenesnek tünt, semmihez nem tudtam viszonyítani, teljesen zavarba hozott – a gofri. Amíg múlt héten megláttam egy imbiszbódén azt a felíratot, hogy “gaufres chaudes”. Ha! Szóval nem csak a plafont vettük át a franciából, hanem a gofrit is. Ilyen szempontból akkor mindig is igazam volt, hogy ugyanúgy lehetne wafli-nak is nevezni a gofrit.
Lényeg az, hogy baromi finom a gofri itten és 1,50-be kerül egy elfogadható példány. Ami azt jelenti, hogy friss, forró és ropogós, nincs bekenve semmi felesleges cuccal, mint pl. csokiszósz és nincs rátéve semmi felesleges adalék, mint pl. eperfagyi. Maga a tészta nem is nagyon édes, de a gofrisütöt bekenik cukorral, ami a sütöfolyamat alatt karamelizálódik, hmmmm. Szóval értenek a belgák az egyszerü, de zseniális dolgokhoz: gofri, sült krumpli, sör. Szimpi.

Én és a gofri. Kép: Jürgen.
Hali!
Most még elolvastam alvás (és evés) elött az új bejegyzéseid. Nem is annnnnnnnnyira sok. Két tök jó cikk és három még jobb idézet.
Ès már megint feltünt, hogy milyen jó hogy pont nekem vagy a legjobb barátnöm!!
🙂
Millió Puszi!
Kati